A németnyelvű országokban különböző felsőoktatási intézményekben különféle feltételeknek kell megfelelniük a jelentkezőknek, de van egy nyelvvizsga, amelyet szinte mindenhol elfogadnak: ez a TestDaf nyelvvizsga. Erős B2-es szintű tudással már nagy esély van a sikerre. Magyarországon is le lehet tenni, persze előtte alaposan be kell gyakorolni a vizsga feladattípusait.

Más tudásszint-mérésekhez hasonlóan itt is vizsgálják a olvasott és hallott szövegek értését illetve az írás- és beszédkészséget is. Nem lehetne azzal vádolni a készítőket, hogy a nyelvtanra mennének rá, ami jó hír azoknak, akiknek soha nem sikerült összebarátkozniuk például a melléknév-ragozással. Szókincs terén viszont speciális a helyzet, úgy is fogalmazhatnánk, hogy sokak számára nehezebb lehet az elvárt szintet teljesíteni ezen a téren,mint más nyelvvizsgákon.

A TestDaf-nál az egyetemi élet szinte minden elképzelhető szegmensét igyekeznek lefedni a témákkal. A különféle diagramok és statisztikák értelmezése illetve a komoly témákról való saját vélemény kifejtése ugyanúgy fontos, mint az, hogy meg tudunk-e szervezni egy költözést német nyelvterületen vagy tanácsot tudunk-e adni német lakótársunknak, milyen céget válasszon a szakmai gyakorlat megszerzéséhez.

Ami a legfurcsább lehet a legtöbb vizsgázó számára, az a szóbeli, melynek során nem a vizsgáztatóval - hús-vér emberrel - kell szituációkat eljátszani, mint máshol, hanem egy mikrofonba kell elmondanunk a szövegünket a megadott idő (1, 1,5 vagy 3 perc alatt).

Ez a szokatlan helyzet először talán meghökkenti a jelentkezőt, de később az is lehet, hogy felismeri, mi ebben a jó: nem kell félni attól, hogy a vizsgáztató valami váratlan módon számunkra kedvezőtlen irányba tereli a beszélgetést.

Szerencsére van felkészülési idő, ez alatt szépen végiggondolhatjuk, mit is szeretnénk mondani, és innentől kezdve nem jöhet közbe semmi gond… Legalábbis, ha tényleg megfelelő volt a vizsgára való felkészülés!